A nap ezer sugara tündökölt. A folyó békésen folyt medrében és én ott állok előtte, minden tiszteletem az övé. A szél meg sem libben, tiszteletet adván ezzel, hogy nem kiíván bele szólni a versenybe.
Pillanat alatt emlékeimben lepereg egy film. Ifjúkori évek megannyi eseményei jutnak eszembe.
Miközben jönnek a gondolatok egymás után, barátok köszöngetnek fülig érő mosollyal. Mindannyian örülnek, hogy újra viszont látjuk egymást. Egy ölelés, egy kedves szó mindenkinek eszébe jut. Sokszor elhangzik "jó újra látni" vagy "hiányoztál" szavak, mondatok. Vannak akik nem jöttek el, és vannak akiknek a hiánya űrt hagy maga után. Körbe állunk és beszélgetünk. Aztán megérkezik Ő is. Pillantásunk egymásra talál. Üdvözöljük egymást és megint megcsillannak a szemek, visszajönnek a régi emlékek.
A jó hangulatú beszélgetést a hangosbemondó szakítja félbe. Mindenki tudja a dolgát és elkezdődik a küzdelem, hisz ma ezért gyűltünk össze, hogy még most is, még ennyi év után megmutassuk a fiataloknak, hogy nem tudjuk feledni a sport örömeit. Még mindig képesek vagyunk küzdeni azért, hogy sikereket érjünk el. Vannak akiket csak a részvétel és a sport szeretete hajt, és vannak olyanok akik egyszerűen "szerelmesek" ebbe a sportba.
"Aki egyszer a folyó varázsát átérzi, megérzi a víz illatát nem tud szabadulni"
Rajtbírók szólítanak és némi igazgatás után elhangzik a vezényszó.
FIGYELEM! RAJT!
A lapátok pörögnek és iszonyú erővel indul a hajó. Szinte az eleje kiemelkedik a vízből és siklik a víz felszínén. A rajt után kezdek áttérni egy utazó iramra, hogy a végére még maradjon erőm. Semmi másra nem figyelek csak magamra. Közben hallom a cél előtt a biztatásokat. Nem gondolok semmire csak a célvonalat nézem, mikor haladok rajta át. Elsőként beérkezem a célba, de iszonyúan elfáradtam. Levegő után kapkodok, de jól érzem magam.
Teszek egy tiszteletkőrt, hogy kifújjam magam mielőtt a parton a barátok fogadnak.
Kiszállok és a barátok gratulálnak. Látom mindenkin, hogy örülnek a sikereimnek. Látom Őt aki felém jön átölel és puszikat ad az arcomra. Nem enged senkit a közelembe. Rég láttam így örülni, de vele együtt örültem én is. A tanítványok sorra jöttek és gratuláltak. Sokszor mondták, hogy nagyon jó nekem, hogy tudtam nyerni. Azonnal kivették a kezemből a lapátot - szinte össze vesztek azon, hogy ki vigye a lapátot és ki vigye a hajót - a hajó egyik végét az egyik, a hajó másik végét a másik kapta el és ki vitték a partra.
Később az eredményhirdetéskor a dobogó legfelső fokára állhattam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése