2011. december 7., szerda

Tünemény

Mikor először tűnt elém, drága volt, mint egy tünemény, 
kit azért küldött életem, hogy egy perc dísze ő legyen. 
Szeme mint alkony csillaga; s az alkony hozzá a haja: 
csak ennyi benne az, ami nem májusi és hajnali. Vidám kép, édes könnyűség: meglep, megállít és kísért.