Mikor először tűnt elém, drága volt, mint egy tünemény, kit azért küldött életem, hogy egy perc dísze ő legyen.
Szeme mint alkony csillaga; s az alkony hozzá a haja:
csak ennyi benne az, ami nem májusi és hajnali. Vidám kép, édes könnyűség: meglep, megállít és kísért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése