2012. május 1., kedd

Folyóparton versenyezve

Reggel mikor a folyóparton álltam, ott ahol réges-régen ifjúkori éveimet töltöttem.
A nap ezer sugara tündökölt. A folyó békésen folyt medrében és én ott állok előtte, minden tiszteletem az övé. A szél meg sem libben, tiszteletet adván ezzel, hogy nem kiíván bele szólni a versenybe.
Pillanat alatt emlékeimben lepereg egy film. Ifjúkori évek megannyi eseményei jutnak eszembe.

Miközben jönnek a gondolatok egymás után, barátok köszöngetnek fülig érő mosollyal. Mindannyian örülnek, hogy újra viszont látjuk egymást. Egy ölelés, egy kedves szó mindenkinek eszébe jut. Sokszor elhangzik "jó újra látni" vagy "hiányoztál" szavak, mondatok. Vannak akik nem jöttek el, és vannak akiknek a hiánya űrt hagy maga után. Körbe állunk és beszélgetünk. Aztán megérkezik Ő is. Pillantásunk egymásra talál. Üdvözöljük egymást és megint megcsillannak a szemek, visszajönnek a régi emlékek.
A jó hangulatú beszélgetést a hangosbemondó szakítja félbe. Mindenki tudja a dolgát és elkezdődik a küzdelem, hisz ma ezért gyűltünk össze, hogy még most is, még ennyi év után megmutassuk a fiataloknak, hogy nem tudjuk feledni a sport örömeit. Még mindig képesek vagyunk küzdeni azért, hogy sikereket érjünk el. Vannak akiket csak a részvétel és a sport szeretete hajt, és vannak olyanok akik egyszerűen "szerelmesek" ebbe a sportba.

"Aki egyszer a folyó varázsát átérzi, megérzi a víz illatát nem tud szabadulni"

Sorra indulnak a futamok, melyben én is aktív résztvevője vagyok. Természetesen most is átélem a verseny lázát mint mindig, de csak a rajt pillanatáig.

Rajtbírók szólítanak és némi igazgatás után elhangzik a vezényszó.
FIGYELEM! RAJT!

A lapátok pörögnek és iszonyú erővel indul a hajó. Szinte az eleje kiemelkedik a vízből és siklik a víz felszínén. A rajt után kezdek áttérni egy utazó iramra, hogy a végére még maradjon erőm. Semmi másra nem figyelek csak magamra. Közben hallom a cél előtt a biztatásokat. Nem gondolok semmire csak a célvonalat nézem, mikor haladok rajta át. Elsőként beérkezem a célba, de iszonyúan elfáradtam. Levegő után kapkodok, de jól érzem magam.
Teszek egy tiszteletkőrt, hogy kifújjam magam mielőtt a parton a barátok fogadnak.
Kiszállok és a barátok gratulálnak. Látom mindenkin, hogy örülnek a sikereimnek. Látom Őt aki felém jön átölel és puszikat ad az arcomra. Nem enged senkit a közelembe. Rég láttam így örülni, de vele együtt örültem én is. A tanítványok sorra jöttek és gratuláltak. Sokszor mondták, hogy nagyon jó nekem, hogy tudtam nyerni. Azonnal kivették a kezemből a lapátot - szinte össze vesztek azon, hogy ki vigye a lapátot és ki vigye a hajót - a hajó egyik végét az egyik, a hajó másik végét a másik kapta el és ki vitték a partra.
Később az eredményhirdetéskor a dobogó legfelső fokára állhattam.

2012. április 10., kedd

Neked játék, nekem szerelem

Vele minden olyan szép...élvezi a társaságomat...mindig ragyog ránk a nap...zöldebbek a fák...
gyönyörűnek halljuk a madarak énekét...elcsodálkozunk a hattyúk násztáncán...együtt sodródunk az árral...küzdünk a széllel...soha nem bánt meg...nagyon jól megférünk egymás mellett...elfogad olyannak, amilyen vagyok...nem veszi el a szabadságomat...látja minden nap mit teszek és hogyan teszem azt...élvezi mikor cirógatom, mikor ápolom, mikor új fényt kap...
végtelenül türelmes...nem kételkedik, megbízik bennem minden körülmények között...
velem van amikor úgy tartom kedvem...nem teszi szóvá, mikor nem keresem a társaságát...mikor szomorúnak lát, elfelejteti velem a gondjaimat, megvigasztal...vidám vagyok szárnyal velem együtt, és szabadon szállunk...nem féltékeny senkire...
cserébe nem kér tőlem mást, csak annyit mindig Ő legyen az ELSŐ senki más.

 

2011. december 16., péntek

Egy barátunk emlékére

Kegyetlen az élet.. el vett Téged tőlünk
De örökké meg fog őrizni a picike szívünk
Hirtelen történt minden.. ez felfoghatatlan
Elmentél.. Ott vagy már a mennyországban
Nem térsz vissza.. itt hagytál minket örökre
Nehéz elhinnünk.. S ha ránézünk egy képre
A bánat könnycseppje csordul le végig az arcunkon
Fájdalmas érzés..mindenkinek, hiányozni fogsz nagyon
Kedves ember voltál.. példakép.. s oly fiatalon mentél el
Pedig telis- tele voltál szeretettel, barátsággal és élettel
Búcsúzunk-e verssel Tőled... Örökké itt maradsz velünk
Mert míg valaki szeretve van él! S mi sosem feledünk!

2011. december 7., szerda

Tünemény

Mikor először tűnt elém, drága volt, mint egy tünemény, 
kit azért küldött életem, hogy egy perc dísze ő legyen. 
Szeme mint alkony csillaga; s az alkony hozzá a haja: 
csak ennyi benne az, ami nem májusi és hajnali. Vidám kép, édes könnyűség: meglep, megállít és kísért.


2011. október 2., vasárnap

Nem akartam....

Nem akartam beléd szeretni, és nem hiszem, hogy Te is akartad volna,
De amikor találkoztunk, mindketten éreztük, hogy nem tudunk tenni semmit az ellen, ami velünk történik.
Egymásba szerettünk, minden különbözőségünk ellenére, és ezzel
valami ritka és gyönyörű jött létre.
Az én számomra az ilyen szerelem egyszer adatik meg
életben, ezért végződött minden pillanata egyformán az
emlékezetembe, s ezért nem feledem soha egyetlen
másodpercét sem....

Igy maradjak meg neked...

Ha mosolyt hozok a könnyek helyett,
így  maradjak meg neked.
Ha csillogóra váltom a szemedet,
így  maradjak meg neked.
Ha kezed kezembe megremeg,
így  maradjak meg neked.
Ha én melletted állok félve meg,
így  maradjak meg neked.
Ha szeretnék egy félni veled
így maradjak meg neked.
Ha vagyok én neked a szeretet,
így  maradjak meg neked.
Ha velem a szép még szebbé lehet,
így maradjak meg neked.
Ha te szépnek látod a lelkemet,
így maradjak meg neked.
Ha vagyok az, aki más nem lehet,
így maradjak meg neked.