Versek

Imakönyvem

Arany kötésű imakönyvet

Hagyott rám örökül anyám,

Kis Jézus ingben, glóriában

Van a könyv első oldalán.

Sok év előtt egyik sarokba

Beírta jó anyám nevét,

Lehajtom a betűkre főmet,

Hogy fölidézzem szellemét.

Nekem úgy tetszik, hogy csak egyszer

Fehér ruhában láttam őt.

Tavasz volt ép', a kedves ákác

Virágozott a ház előtt.

A lemenő nap fénysugara

Reszketett ajkán, zárt szemén.

Apám ott állt a ravatalnál

És velem együtt sírt szegény.

Hogy elmosódtak a betűk! Mily

Sárgák s kopottak e lapok.

Rég' volt, midőn ez imakönyvből

Még az anyám imádkozott.

Kék selyemszállal összekötve

Van itt hajamból egy kevés.

Aranyos fürtjeimhez akkor

Nem illett még a szenvedés.

Írott imádság töredéke

Mellett van az anyám haja,

Emitt egy szentnek vézna képe

S egy régi, halvány Mária.

Elnézem... Épen így viselt meg

A sors azóta engemet.

Sokszor szeretnék sírni, hogyha

Nem szégyellném a könnyeket.

Az Úr imádságát ütöm fel

(Kiséről a nehéz úton)

S vigasztalást vegyít a kínhoz

A te imád, Óh Jézusom!

Imádság kell a szenvedőnek,

A kit a sors árván hagyott.

Úristen, én nem zúgolódom

Legyen a te akaratod.

Föl nem panaszlom a világnak,

Csak szellemednek, jó anyám,

Milyen kopár volt ifjúságom,

S hogy mennyi bánat szállt reám.

Tűrtem, reméltem, megalázva

Idegenek közt éltem én;

De azt a régi imakönyvet

S emléked szentül őrizém „ÉN” .

                ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥

Őrangyalom!

Őrangyalom vagy Te nekem.
Ha zuhanok fogod kezem.
Magányomban társam lettél.
Szívvel-lélekkel szerettél.

Vigasztalod a lelkemet.
Tudod szívem mikor beteg.
Mellettem vagy mindig velem.
Megérintetted a szívem.

Őrzöd álmom minden éjjel.
Nem kell kérnem maradj.
Mert Te az én Őrangyalom vagy!
Ki nekem nyújt vigaszt.

Ki lelkemnek énekel altatót!
Amikor fáradt és nyugtalan vagyok.
Szívem a boldogságtól ragyog.
S ha hiányzol, fülembe súgod:

,, Ne feledd az Őrangyalod vagyok..."

                 ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥

Ha könnyes szemekkel térsz éjjel nyugovóra

Mert közelsége nélkül telt el egy újabb óra

Ha a bánat már nagyobbra nőtt, mint a szerelem

Ott leszek és meggyógyítom darabokra tört szívedet

Ha az életedet veszed újra fontolóra

És a szívedet próbálod meggyőzni, hogy végleg leteszel róla

Mert a bánat már nagyobbá vált, mint a szeretet

Ott leszek és megmentem összetört lelkedet

Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz

Feltárom előtted az utat, amelyet hiába kutatsz

Széttárom szárnyaimat és elrepülök veled oda

Ahol minden egyes pillanat egy valóságos csoda

Mert én vagyok az őrangyalod

Ha eleged lett már a magányos éjszakákból

És semmi jót már nem vársz a nagyvilágtól

Összeroskadva sírsz, nem tudva mit kaphatsz még a sorstól

Ott leszek és megvédelek a bizonytalan holnaptól

Ha elveszted a hited, és nem tudod, merre szaladj

Jussak eszedbe újra, és ismét felém haladj

Mondj csak annyit, hogy társaságra vágysz

És én ott leszek mindig, hogy szívemmel újra játssz

Higgy nekem, nem hagyom, hogy leess!

Boldogságot adok, hogy mindig csak nevess

A végső pillanatban fogom meg a kezed

És az egész világot odaajándékozom neked

Mert több, mint a barátod vagyok...

Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz

Feltárom előtted az utat, amelyet már régóta kutatsz

Széttárom karjaim és szorosan beléjük zárlak

Hozzám mindig futhatsz, tudod, hogy szívesen várlak

És ha a két szemed fénye már újra boldogan ragyog

Akkor biztosan tudni fogod, hogy én vagyok az Őrangyalod.

                  ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥

Ábrándjaim derűs világát
Beárnyékozta szenvedés.
Hol a nap még szívembe süthet,
Immár csak egy parányi rés.
Oda van a tavasz bűbája,
Ibolya többé nem terem!
Mégis, mikor te jutsz eszembe,
Szép májusról zeng énekem.

Tavasz volt; édes, szelíd ábránd
Himbálta ifjú szívemet.
Örök tavasznak, szerelemnek
Álmodtam én az életet.
Madár dalolt, akác virágzott,
Mikor először láttalak.
Virágos rét fölött repültek
A sárga cserebogarak.

Mikor a virágok születtek,
Szerelmünk akkor ébredett.
Te még rövid ruhába' jártál,
S én bújtam még a könyveket.
Gyakran találkozunk az utcán
S némán hűséget esküdnék
Egymásnak. Oly bohó nekem most
Még dalban is a mi regénk!

Dalaim édes zokogása
Akkor zendült szívembe' meg;
És ha mi bántott, elcsitítani
Dallal a bajt oly jól esett.
Mint napsugár a könnyű felhőt
Bearanyoztad vágyamat.
Imádkozom: Szép így az élet!
Ne légyen soha alkonyat...

Ha visszanézek most a múltra,
Álomnak tetszik az egész.
Hisz' ily bolondot nem művelhet
Soha a józan emberész.
És mégis, sokszor úgy óhajtom:
Legyen ily álom életem.
Kacagjon rajta minden ember,
Csak engem boldoggá tegyen!

Sütkérezem elálmodozva
A bágyadt, őszies napon.
Lelkembe' nincs virág, verőfény,
Csak hervadt, néma fájdalom.
Tévedt madárként egy-egy emlék
Repül át néha szívemen,
S szelíden, könnyeimet áldva,
Te újra megjelensz nekem.

                  ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥ 

Az Élet könyve

Van egy könyv egy nagy teremben, az életkönyve ez,

sok-sok kép van benne, s millió fejezet,

mely leírja az emberek életét, megmutatja mennyit érünk,

benne van, a születésünk, s az hogy meddig élünk.

Leírja szomorúságunkat, vágyainkat, örömünk,

megmondja, hogy ki lesz gazadag, s ki lesz szegény közülünk.

Vérből vannak a betűi, nem egy színes költemény,

hisz az is benne van, hogy az élet milyen kőkemény,

kegyetlen és visszataszító történetek sora,

rablók, gyilkosok és elmebetegek kora.

Egyik este arra jártam, s én is fellapoztam,

sok mindent megértettem, amit eddig nem is tudtam

Ráébredtem arra, hogy az élet nem csak játék és mese,

mert szomorú volt a könyv, bánattal volt tele.

Hátat fordítottam hát s el akartam indulni,

de zajt hallottam, s muszáj voltam megfordulni.

Kinyílt a könyv s egy sötét oldalt láttam,

egyre világosabb lett, amint fölé álltam.

Elolvastam lapjait, s megtöröltem arcomat,

egy képet láttam magamról, s mellette a sorsomat. 

                  ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥

Ady Endre: Őrizem a szemed

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet. 

Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet. 

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet. 

            ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥

Aiolosz: Egy hely

Csöndes fényben, ködös éjben,
az érzelmek erdejében járva,
akadtam kőre, s puha mohára,
zenélő szélre, lágy muzsikára.
Csendre, és néha magányra,
Ott hol van láng a télben.

Néha sötét volt, nagyon sötét,
Sűrű fenyves, néhol füves rész,
Valahol forrás bugyogott elő,
s volt fény is, olyan merengő.
Néha hűs gyöngy-cseppek hullnak,
ajándéka ez, a felhős borúnak.

Súrolom a páfrányt, hamvas kéreg
borostyánt virágzik, arany színek.
Párás a levegő a smaragd birodalomban,
Az érzelemben mennyi mennyi érzelem van.
Itt járok én, itt lélegzem, hol
Szerető szívemet jó kezekbe tettem.
              ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥ 
Te vagy a mindenem 
Olyan vagy, mint a csillag az égen,
számomra talán elérhetetlen,
De lesz, aki úgy látja az eget,
hogy minden csillag csak rá nevet!

Meglátja bennük a gyönyörű szemed, 
a mosolyod, a tekinteted.
Ekkor jön rá arra, hogy csak és kizárólag Téged szeret.

Miattad várja az éjjeleket, miattad a csillagos eget.
Te vagy számára az élet,
Te jelented neki a világmindenséget! 
              ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥Te
Gyönyörű vagy, ahogy minden nap látlak, 
S mindig felcsillant szemmel várlak.
Bár néha jobb egyedül,
Sajnos, a szeretet a nagyvilágban olykor elvegyül.
Soha nem akarlak elveszíteni,
Nem tudok nálad mást jobban félteni!
Szeretném, ha boldog lennél,
S szeretném, ha bennem hinnél.
Ezek a sorok neked szólnak,
Mert, az életemet veled érzem jobbnak.
         ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥Ne add fel
Nehéz megtalálni azt 
Ki őszintén mondja az igazat
Kinek nincs hátsó szándéka
Vagy egyéb hasonló "játéka"

Nehéz megtalálni azt
Ki önzetlenül nyújt vigaszt
Ki tőled nem várja el
Hogy ezen túl csak rá figyelj.

Nehéz megtalálni azt
ki ha kell melletted virraszt
Ki irántad nem ismer határokat 
Félelemet, netán gátlásokat

Nehéz megtalálni azt
Ki a bajban sem mulaszt
Ki ha valamit elrontott
Őszintén bevallja: megbotlott

Nehéz megtalálni
De ha megtalálod
Rájössz Ő az igaz barátod!!!!! 
          ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥ 

Amikor lehunyod két barna szemed,
 Amikor párnádra hajtod fejed,
 Amikor gondod a holnapra hagyod,
 Amikor álmodsz - én veled vagyok.

 Amikor sírnál, de elfojtod könnyed,
 Amikor érzed ? a szavak is ölnek,
 Amikor a sötét elnyelne Téged,
 Amikor fény kell, én gyújtok Néked.

 Amikor könnyed patakként árad,
 Amikor örök vendég a bánat,
 Amikor felhők ülnek a szemedre,
 Amikor sírsz, mosolyogj szemembe.

 Amikor fáj - ne hagyd, hogy fájjon!
 Amikor bánt - ne hagyd, hogy bántson!
 Amikor eljön a bánat érted,
 Amikor élni én hívlak Téged.

 Amikor szívedben felsírnak a vágyak,
 Amikor kérsz, és nem jön rá válasz,
 Amikor tőlem a szívemet kéred,
 Akkor tudd, én igazán szeretlek Téged.
♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥ 
Mikor megláttalak rögtön tudhattam volna,
hogy nélküled élni tudni, soha napján nem fogok!
Szemedbe nézek némán, elmondom mit is érzek igazán!
Sokszor kérded mit szeretek benned,
de valahogy a válasz kevésbé megy!
Szeretlek, ezt érezned kell!
Tudnod kell mit is érzek igazán!
A szívem örökre csak a TIÉD már!!!
Ha TE is úgy szeretsz, mint én régóta már!!!

♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥

Tudd meg, hogy szeretlek nagyon,
S ha nem lehetsz velem, én belehalok.
Tudd meg, én csak Te érted élek,
Ha tudom, hogy szeretsz, s én is szeretlek téged.
Tudd meg kérlek, ha nem vagy velem, az fáj nagyon,
s ha veled vagyok, a boldogságtól szárnyra kapok.
Tudd meg kérlek, hogy mi egymásnak vagyunk teremtve,
mert nagyon SZERETLEK!!

                 ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥
Érted Élek
Felkelt a nap, gyönyörű a táj,
Hangulatom, belsőm, csak arra várt,
Most talán érzem, hogy élek,
S nincs bánat bennem
Mert tudom, hogy Szeretsz engem.

Fájdalmas a távolság, mely kin,
De tudom vár rám egy szerető Szív.
régóta dobog s meg nem áll.
A Mi szerelmünk örökké valóság,
Jó érzésekkel töltődik a táj. 


Kinyílt az összes virág, csodálatos
Édes illat járja át most,
Kezed fogom, együtt vagyunk,
Eltűnt a kin s a fájdalom.
Amit a távolság adhatott. 


Érted Élek, csak téged Szeretlek,
Ezen a világon bármerre mehetek,
Nem találok olyan Szívet, mint a Tiéd,
Ezért vigyázok rá. Szeretem.
Örökké együtt csak veled.
               ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥

Te vagy minden gondolatom,
Te vagy, kiért a szívem dobog.
Te vagy nekem a szél, mely átjár minden apró rést,
S Te vagy nekem a fény, hogy lássak reményt, szerelmedért.

Te vagy nekem a legszebb álmom,
Te vagy az én a boldogságom.
Te vagy, kit ha látok eltörpül minden más,
S Te vagy, ki miatt nem győzhet a távolság.

Te vagy lelkemben a csodás szivárvány,
Te vagy a jég, mely engem örökre bezár.
Te vagy az igazi tavasz, ami újrakezdést jelent.
S Te vagy az élet, ahol Veled boldog lehetek.

Nagyon szeretlek Kedvesem!
               ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥
Itt ülök némán, magányosan.
Egy légy zümmögése hallatszik csak halkan.
Senki ne zavarjon. Könyörgök az égnek.
De ha te lennél - maradj! Szépen kérnélek.

Hisz tartozom neked valamivel, mit tán tudsz, tán nem.
Szeretlek, drága egyetlen szerelmem.
Szeretlek, mióta megpillantottalak,
Szeretlek, mert te vagy számomra a Hold, s a Nap.

Imádom hajad, mi a szélben lobog,
Imádom szemed, mi a napban csillog.
Szeretem ajkad, mit nagyon kívánok,
S oda vagyok testedért, mihez bújni akarok.

Bár ellentétei vagyunk egymásnak,
Engem az ellentétek mindig is vonzottak.
Hányszor álmodoztam rólad napokig.
Hányszor sírtam érted akár órákig.

Mikor szembe jössz velem, szép napom lesz.
Mikor beszélsz hozzám, a világ szűnik meg.
Ha mosolyogsz, az a legszebb dolog.

Hát, ennyit akartam e vallomásban írni.
Csak annyit, hogy SZERETLEK.
Ennyit akartam neked szépen elmondani.
               ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥
Szeretlek mint rózsa a nap sugarát
a fénylő kikelet arányló pillanatát.
Szeretlek...
jobban mint még senki mást,
karod ölelését, szemed fénylő mosolyát.
Szeretlek...
mert te vagy nekem a fény,
a mosoly, az éltető remény.
Szeretlek...
nem tudom elégszer mondani,
hogy... hogy... Szeretlek...
hogy én téged mennyire Szeretlek.
Szeretlek...
úgy, hogy már fáj bele
az egész testem, szívem remeg bele.
Szeretlek...
amíg csak hagyni fogod
amíg a kezem, a kezedben tartani fogod.
Szeretlek...
és szeretem mindazt a pillanatot
mikor gondolatomért, gondolatodat kapom.
Szeretlek...
mert másképp ezt nem tudom..
egyszerűen csak téged
Szeretlek...
               ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥

Csak szeretni akarok,
nem gondolni a jövőre, múltra.
Csak szeretni akarlak,
nem csalódni újra.

Csak egyszerűen szeretni,
de a szerelem fájó.
Csak veled lenni,
mert a magány bántó.

Csak szeretni akarok,
nem foglalkozni mással.
Csak szeretni akarlak,
ha kell szemben állva az egész világgal.

Csak szeretni akarlak,
ne fájjon semmi.
Te vagy nekem a legfontosabb,
hát mondd, nem elég ennyi?

               ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥

egy újabb nap telt el s ennek vége lett
alkonyodik a sötétben a fényeket
már nem látom mert homályosabb minden
mert elrejtem kincsem legbelül itt bent
őt védem ezt tudja ő is így akarta
bármikor is fázott testemmel betakartam
szemembe nézel elárulja mit érzek
a lángot te gyújtod a vágytól elégek
ha kérnéd tőlem én ezer évet várnék
egyetlen csóktól a holdig elszállnék
hát meddig várjak arra hogy repüljek
ajkaddal ölj meg egy angyalként tűnjek
nem álmodtam másról hogy szeressen valaki
remélem rájöttél nem kamu Rai a szavai
miért hagyod megmaradni bennem a félelmet
elveszteni téged megtalálni a végzetet
tudtam te leszel ki visszahozza hitemet
csak arra kérlek ne törd százfelé a szívemet
mert a múltból a hegek megmaradtak
a sebeket begyógyítod egyetlen szavaddal
nyújtsad kezedet szoríts most magadhoz
súgjad fülembe mondjad ki hogy ragaszkodsz
érted lehoznám a csillagot az égről
neked szóljon most szívből a szépről
örökre védjed az együtt töltött perceket
ha valami bántott én írtam a verseket
engem mindig az érzéseim vezettek
teljes szívből lélekből én szeretlek

               ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥

Nem szeretnék mást, csak melléd ülni halkan,
Megfogni kezed, és segíteni, ha baj van.
Elmondani százszor, ezerszer, mennyit érsz nekem,
Elmondani, hogy fontosabb vagy, akár az életem!

Csak nézni csillogó kék szemed,
S magával ragad a képzelet.
Nézni szép ajkadat, mosolygós arcodat,
S közben elfeledni minden bajomat.

Nem szeretnék mást, csak sétálni Veled a csendben,
És közben tudni, hogy igen... most már minden rendben!
Átölelni szorosan, mint Hold fénye az éjszakát,
S közben hallgatni szíved halk szavát.

               ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥

Téged látlak a Hold udvarában,
oly szépen ragyog most az égen,
mosolyog csillagok varázsában,
mint te mikor a szemedbe néztem.

Téged látlak a Hold udvarában,
hisz boldogan csillan fel fénye,
tündököl a felhők árnyékában,
mint én mikor sétáltunk kéz a kézben.

Téged látlak a Hold udvarában,
a sötét éjszakát befénylik már,
elmereng üstökösök homályában,
mint mi mikor öleltük egymást.

Téged látlak a Hold udvarában,
ahogy az éjszakába kitekintek,
lelkemben vagy minden pillanatban,
szende sugarában megigézlek.

Téged látlak a Hold udvarában,
így velem lehetsz - mert hiányzol nagyon,
egymásra pillantunk a félhomályban,
lelked finom szavára szomjazom.
               ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥

Valaki titokban rólad álmodik

 

Valaki titokban rólad álmodik,
Valaki rólad szövi legszebb álmait.
Valaki téged nagyon-nagyon szeret,
Valaki követne bárhova tégedet.
Valaki szemében miattad könny ragyog,
És ez a valaki, hidd el, én vagyok!

Lehet, hogy Te csak egy valaki vagy a világon,
de lehet, hogy valakinek Te vagy csak az egész világon!

Szeretlek édes, szeretlek téged,
szeretni foglak, amíg csak élek.
Kezem reszket, szívem nehéz,
szeretlek téged, ennyi az egész...

Szeretem az életem, mert az életem Te vagy!
Téged pedig azért szeretlek, mert az életemben vagy!

Ha átölel a csend, csak Rád gondolok,
lemondani Rólad még most sem tudok.
Lemondani arról, kit a szív igazán szeret,
ily nagy áldozatot ember nem tehet!

Várom a napot, mikor megtörik az átok!
Várom a napot, mikor nem leszek már álom!
Várom a napot, hogy megöleljelek,
s a füledbe súgjam, mennyire szeretlek.

Bársonyos reggel köszöntsön téged,
de gyönyörű álmod még ne érjen véget!
A nap simogasson, mintha ott lennék nálad,
mintha én simogatnám gyengéden a vállad!

Este, ha lefekszel, nyisd ki az ablakot
és keresd meg az égen a legszebb csillagot!
Ha megtaláltad, gondolj rám,
mert akire gondolsz, ő is gondol Rád.

Sötét éjjel édes álom hamar tovaszáll.
Felébredek, s a szívem csak kalapál!
Kispárnámat szorongatom, könnyes már a szemem,
mert szeretném, ha mindig itt lennél velem!

Földön sok ember él, milliárd is megvan,
de az egész világon belőled csak egy van!
Szeress engem, mert én is nagyon szeretlek,
hisz olyan jó elmondani, hogy csak Te vagy nekem!

Gyűrött az ágy, s nem jön az álom,
nem szól a zene, hiába várom.
Üvölt a csend és hallgat az élet,
rám tör egy érzés: szeretlek Téged!

Te vagy a Tűz, gyengéden táncolsz testemen,
ha nem vagy mellettem fázom!
Te vagy nekem a Nap,
ha nem ragyogsz, akkor sötét az életem.

Ha valakit nagyon szerettél, elfelejteni nem fogod!
Helyébe más jön, de őt már szeretni úgy soha nem tudod!

Valahol mélyen a szerelem erdőjében elveszett a szívem!
De bízom benne, hogy Te megtalálod és képes leszel
a tiédhez láncolni azt egy örök életre! 

               ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥
Nem ér semmit a perc,
Nem ér semmit az óra,
Nem ér semmit az élet,
Ha nem érezlek Téged.

Nem ér semmit a vers,
Nem ér semmit az óda,
Nem ér semmit az ének,
Ha nem ragad meg Téged.

Nem ér semmit az est,

Nem ér semmit a Hold ma,
Nem ér semmit az éjjel,
Ha nem melletted ér el.

Nem ér semmit a csend,

Nem ér semmit a hajnal,

Nem ér semmit a reggel,

Ha nem melletted ébreszt.

Nem ér semmit a kéz,

Nem ér semmit a kar,

Nem ér semmit a lélek,

Ha nem ölelhet Téged.

Nem ér semmit a szív,

Ha nem Érted dobban,

Nem ér semmit a gondolat,

Ha nem Feléd kószál,

Nem ér semmit a sóhaj,

Ha nem Miattad fakad,

Nem ér semmit a szó,

Ha nem Hozzád szól...

...Nélküled én is semmi vagyok...

               ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥
 Varga B.Tamás: Mindenem
 Minden szavamban...
Minden szavamnak mindegyik betűjében benne vagy!
Minden percemben...
Minden percemben, órámban, napomban is benne vagy!
Minden álmomban...
Minden álmomban kimondott valóság hozzád vezet,
Minden út feléd
Minden út feléd visz, bárhol járok, csak hozzád megyek...

Mindenem...
Mindenem te vagy....
Mindenem...
Mindenem te vagy....

Volt, hogy nem voltál...
Volt hogy nem voltál, és úgy éreztem, már én sem leszek;
Most hogy vagy nekem...
Most hogy vagy nekem, csak nekem, veled, csak mindig veled!
Lennék csak veled,
Lennék csak nálad, csak hozzád bújva, csak órákon át!
Vinném el hozzád...
Vinném el hozzád életem legszebb kimondott szavát!

És az a szó...
És az a szótlan, néma egymásban elolvadás...
És az a kín...
Hogy ne nézzen, ne érintsen, ne csókoljon senki más!
És az a vágy...
Beléd marni, hogy fájjon, hogy égjen, hogy mindig legyen!
És az a perc,
Ami örökké tart, örökké, velem, mindig velem...

Mindenem...
Mindenem te vagy....
Mindenem...
Mindenem te vagy....

Intermezzo:
Mondd azt, ahogy én!
Mondd, hogy mindig csak én!
Annyi dalnak szaván, annyi szónak ködén
Át, meg átjárja lelked, hogy én, hogy csak én!
Ennyi van!
Ennyi nincs!
Ennyi tőled, felém...
Ennyi szó most a dal, ennyi Mindent akar...
Kérlek, mondd azt, hogy én!
Mondd, hogy mindig csak én...

Mindenem...
Mindenem te vagy....
Mindenem...
Mindenem te vagy....
               ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥
Komorán János: Neveddel alszom el
 amikor fáradt utam
napot kísérve véget ér
párnámba rejtem
elgyötört arcomat
karjaim a semmit ölelik
csendben ringatom el
árva magamat és
... a neveddel alszom el

üres utcákon bolyonganak
elárvult érzéseim
minden kapu zárva
hiába dörömböl
magára maradt szívem
csak a kongó visszhang
felel és végül
... a neveddel alszom el.

havas hegycsúcsokon
gyönyörű szikrák csillannak
a fény hideg táncot jár
mindent elborít
a hófehér magány
épp ilyen üres a szobám
ahol egyedül kuporgok és
... a neveddel alszom el

zárt szemhéjjak mögött
a csend ül ünnepet
szivárvány-köröket ír
a sötétbe az álom
nappali szavaim az imént
itt zsongtak még
de most egyiket sem találom és
... a neveddel alszom el

csodás képek billennek át
az érzékelés peremén
még éber létem dobog bennem
való világom még fogva tart
de enged már a rációkból font kötél
oszlik már a lehet, a nem lehet
tudatom függ egy pókháló fonálon és
... a neveddel alszom el

az éjszaka tengere ringat
ölel, átkarol, hajamba túr
fülembe súgja
lágyan csobbanó vágy-dalát
csókokat küldenek álmaim
már messze visznek nyugtalan útjaim
még hangtalan motyogok és
... a neveddel alszom el

hányszor lesz még, hogy
furcsa-holdas éjszakán
ajkamon sóvár szavak fakadnak
sóhajaim nekiütődnek a falaknak
és a takaró alatt vacogó testtel
önmagamba görbült szeretettel
magányos éjjel, helyetted
... a neveddel alszom el

               ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥
 Komáromi János :KEZEMMEL
Kezemmel simítom el
vad fodrait a szélnek.
Apró lelkeket ölelek
magamhoz, ha félnek.

Szememben melengető
rőzsetüzek gyúlnak.
Szavaim igazgyöngyként
a földre hullnak.

Mosolyommal bársonyszirmú
virágokat nevelek.
Szívem dobbanásában
rejtem el az életet.
                ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥
 Molnár Richárd - Jó éjszakát!
 Aludj jól és álmodj szépeket!
Álmodj felhőtlen csillagos eget!
Álmodban olvasd a csillagok szavát,
melyek súgják boldogságodat s szívedet magát!

Álmodj róla, hogy karjaimban fekszel,
s elfelejted milyen ha lelked stresszel!
Álmodd azt hogy simogatlak téged,
s érintésemtől szerelmesen véged!

Álmodd hogy ölelésemben szívem szíveden dobol,
hogy boldogságoddal boldogságot hozol!
Álmodj valóra váltható gyönyörű képeket!
Aludj jól és álmodj szépeket!
                ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥
 Vagyok a nap, mely megérint sugarával,
Vagyok a felhő, ki utazik méltósággal.
Vagyok maga az élet sok boldogsággal.

Vagyok a szív, aki az életben érted dobog,
Vagyok a csillag, mely csak neked ragyog.
Vagyok a hold, ki őrzi végtelen álmod.

Vagyok az éjszaka, hol teljesülnek a vágyak,
Vagyok a szirma az élet-virágának.
Vagyok az ura a vidám boldogságnak.

Vagyok egy ember, ki téged nagyon szeret,
Vagyok a környezet, mely körülvesz téged.
Vagyok az élet, aki utadon kísérget.
                ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥
 Vannak Angyalok akik
Kétségtelenül közöttünk élnek.
Mosolyukban melegség lappang,
S békére lelnek tőle a szívek.
Szemeik csillagként ragyognak
Vissza rám vagy éppen rád.
És elillan a keserűség, félelem,
S minden mi nyomaszt vagy bánt.
Egyetlen érintésüktől szertefoszlik
A didergető hideg, lelki téli csapadék,
Láthatatlan szárnyak nélkül léteznek,
Szavaikban ott rejlik a vigaszt nyújtó menedék.

Nekem is megvannak a saját
Angyalaim, bár Ők nem tudnak róla
Milyen hatalmas gyógyító erőket
Birtokolnak, csak vezetnek a helyes útra.
Soha az életben nem leszek képes
Meghálálni mindazt, amiket értem tettek,
Sem azt, hogyha a szükség hozta,
Ők mellettem voltak és mindenben segítettek.
köszönöm Nektek, hogy láthatatlan
Szárnyaitok alatt olykor megpihenhettem!
köszönöm aranyhajú, kék szemű barátnőméknek,
A Földre hullott Angyalaimnak, kik végigkísérik az életem!

                ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥
 Ő az kit látok, ha álmodom,
S kérdem: ez valóság, vagy csak álmodom?
Ő az ki szívem teljessége,
Lenyűgöző ő káprázatos szépsége.

Igen, káprázat-e vagy valóság?
Mint egy fizetetlen adósság.
Elfelejthetetlen, nem megy ki a fejből,
Az egyetlen akit csodálok, így helyből.

Itt helyben van ő, nem megy sehova,
De ha elmegy, kérdem: honnan? És hova?
Ne menj el, mert az fáj és rossz,
S nem tudom, mi a vég s mi a hossz.

                        ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥
  Ne add fel!!!!!A távolból figyellek, tán túl messze vagyok,
a sűrű ködben egyedül csak a szemed ragyog.
Fájdalom, vagy boldogság, mi lelkedben csillan?
Mi egy röpke pillanatban rögtön el is illan...?

Félelem mardossa most a szívemet érted,
mert egyszer néma szóval segítségem kérted.
Lehetséges lenne, hogy kevés az, mit nyújtok?
Túl halk már a kedves szó, mit füledbe súgok?

A megfáradt ég alkonya, már rád teríti szárnyát,
a Hold a földre csorgatja tested hűvös árnyát.
Viaszfehér kezed most hadd nyugtassa enyém,
hadd segítsek, hogy mutathasd a mosolyodat felém!

Ne add fel soha! Kérlek ne add fel a harcot!
Hadd láthassak újra, egy kedves, vidám arcot!
Fogd erősen kezem, én nem engedlek el,
boruljon rád szeretetteljes, tiszta lepel.

Feledd most, mi volt, mi múlt, mi régen úgy fájt,
mindazt, ami szívedbe kínzó sebet vájt.
Boruljon rád fényes, fehér, "angyal hordta" szárny,
s hadd legyek én fejed felett színes szivárvány!              
                        ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥
 Jura Csilla - A vigasz áldása

Ha van barátod, milyen jó,
hisz vigasztalásra való.
Mert, ha
Kezedet én megfoghatnám,
lelkedet úgy gyógyíthatnám.
Átölelhetnélek szorosan,
simogathatnálak boldogan.
Érintésem gyöngéd lenne,
fájdalmad úgy csökkenhetne.
Szemedben én elmélyülnék,
rosszra már nem emlékeznénk.
Megszűnne a világ átka,
Egyszer... talán... hátha.

                        ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥
 Horváth Gergely - Egy barát

Van oly kérdés, mire nincsen válasz,
S van oly lépés, mihez nincsen támasz.
Magadra maradsz, midőn az idő dönteni kész,
S a sok feléd nyúló kéz, mind elvész.
Nem marad más, csak egy mosolygós tekintet,
Ki ha baj volt, önzetlenül, eddig is segített.
Nézz át a kezek fölött, hogy lásd, ki van veled, ki az kit ne bánts.
Vak voltam eddig, én is, már bánom,
Hisz a kezek fölött most is, a te arcod látom.

                        ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥
Mihályi Réka - Ha sírsz...

Ha egy nap megint elfog az érzés,
ha kevés a válasz, több a kérdés,
Amikor csak zenélnél, vagy írnál,
Azt érzed, most jobb lenne, ha sírnál.

Gondolj arra én ott vagyok veled,
Én vagyok most is a másik feled.
Letörlöm tisztán hulló könnyeid,
Vigasztallak, olvasom könyveid.

Ott csücsülök az ágyadon Veled,
Mosolygok Rád és fogom a kezed.
Elmondhatod, hogy most éppen mi bánt,
Szeretném, hogy ne érezd a magányt!

Veled leszek mindig, itt vagy messzebb,
Veled, ha rossz az élet, vagy ha szebb,
Most, Mindig és Örökké egy dalban,
A zongorán egy eltévedt hangban.

A sorok között, amiket írtam,
A könnyekben, amiket én sírtam,
A levegőben szállok melletted,
A hangom is szól valahol benned.

A lila betűkben a zöld után,
Mikor más egy síróra néz bután,
Ha nem hallgatnak meg és sír a lelked,
Ott leszek Veled és átölellek!

                        ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥
Szuhanics Albert - Álomkeringő

Egy forró, nyári éjjelen
lágy zene hangja száll.
Az álom engem elkerül,
de a dallam megtalál.

Lám, én ezt egykor ismertem,
de elfeledtem rég.
A dallam nyomán feldereng
egy régi szép emlék...

Egy elfelejtett keringő,
egy réges-régi bál.
Az emlék épp most jő elő,
mert újra itt a nyár!

Hisz táncolnék én újra már
teveled nyár éjszakán.
Fehér ruhád úgy száll az éjben,
mint tündérek szárnya száll.

Mosolyod még itt van velem,
S a Walzer ritmusa,
Még feldereng emlékeimben
lágy hajad illata.

Egy elfelejtett keringő,
csak enyém most e tánc.
Holdfényben így táncoljuk át
a nyári éjszakát.

Ím, eszembe jut újra ő,
oly élő az emlék.
Egy elfelejtett keringő,
de még hallom a zenét.

Rég nem tudom, hol vagy te már,
hisz hír sem jön felém.
De ma éjjel velem táncolsz,
az álomkeringő enyém.

Egy elfelejtett keringő,
talán hozzád elér.
Zenéjét meghallod te is,
s emléke visszatér!
                        ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥
 Szuhanics Albert - Neked adom
Neked adom a hajnal sugarát,
s a felfénylő rózsafelleget.
Az éj emlékét, álmok halk szavát,
én így vallok szerelmet neked.

Tiéd a csend, mely lelkem tölti el,
e zöld sziget, hol mély az óceán.
Én nem cserélnék soha senkivel,
ha ott örökkön te várnál reám!

Neked adom szívdobbanásaim,
összes titkom megosztom veled.
Az életem, ifjonti álmaim,
mindent-mindent átadok neked!

Könnyeimet, mely eláztatta párnám,
sok magányos, fájó éjjelen.
Neked adom, forró csókod várván,
csak ajkad nyújtsd szomjazón nekem!

Neked adom én az életem,
ennél többet már nem adhatok.
Szeress nagyon, szép szerelmesem,
mert nélküled én halott vagyok!
                        ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥

Rajkai Viktor - Románc Júliához

Korán elköszönt ma Júliám,
Hamarosan visszatérek hozzá ám.
Fénylő szeme világa megigézett,
Forró tekintete lázban égett.

Szomorú lett az idő most,
Júlia lelke virágba borult most.
Virágszirom lett Júlia lelke,
Boldogság lett eredménye.

Azonban a napnak nincsen Vége,
Lépked Júlia óvatosan haza Véle.
Kitárul meghitt szíve Véle,
Könnybe fordul szeme Véle.

A családtagok meglepetten csodálkoznak Véle,
Júlia tekintete ragyog Véle.
Nem beszél, nem szól, könnyes szemmel figyel Véle,
Boldogságban csendes lelke beszél Véle.

Csodálatos a hétvége Véle,
Korán reggel készülődik Véle.
Fájdalmas az elköszönés Véle,
Meghatóbb az újratalálkozás Véle.

Az idő múlásával szerelem lett Véle,
Az írás nélküli szeretet elválaszthatatlan Véle.
Így lettek ismeretlenből lelkek és másak,
Így lettek egymásnak oldhatatlan lélektársak

                        ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥

Popovics Dániel - A Szívem Királynője

Ülök egy lépcsőn valahol az éjszakában
A szívem a királynőjét keresi
Az emberek... álmodozónak neveznek
Nem bírok így élni tovább...
(erősebbnek érzem, erősebb minden napon)

Júlia neked szeretned kellene valakit,
Júlia neked szükséged kéne legyen rá,
Júlia te olyan hideg vagy, mint a jég,

A szívem királynője,
A lelkem királynője,
A legmélyebb érzelmeim királynője
A szívem királynője (a szívem királynője)
Ohh Júlia...

Éppen rólam ábrándozik...
Szerethet-e? hasonlóan,
Még a legmélyebb Óceán sem
tudja elmosni a szívfájdalmamat!
Ohh Júlia...

Várom... hátha a szeretete beállít hozzám,
A szeretete a legnagyobb vágyam
Annyira akarom őt! hogy
akarjon engem...
És ezt az érzés erősebb minden napon!!!

(Mellék dal:)

Júlia te szeretsz valakit!
Júlia szükséged van rá!
Júlia te olyan vagy mint a szív!