Érzések

Lehet egy dal, vagy ritmus, vagy zaj, egy árva hang, egy jel.
a zene az kell, hogy ne vesszünk el, hogy mégse adjuk fel!
Mert a jó, a rossz csak szó, olyan ami sokszor változó,
de egy ismerős hang, az megmarad, máris érzed, hogy védve vagy,
a dal egy biztos hely!
A zene az kell, mert körülölel, és nem veszünk majd el.
Ha van elég szív, az sokat segít, bár úgysem adjuk fel.
Köztünk minden ember más, különös és sokfajta szokás.
De, hogy éjjel mindenki álmodik, nagy bajt nem csinál hajnalig,
ebben egyformák!

Itt van, aki csak néz, és van aki beszél, és van aki segít, hogyha kimerültél,
mert mindenki erős, és életrevaló, de van aki csak árva, és sose volt jó.
Ami fontos az, hogy úgy legyen, az, hogy mindenki más milyen,
a zene is csak ettől igaz, a dal csak így lesz szép!

Itt mindenki tudós, mert mindenki figyel, és van, aki majd játszik, és sose nő fel,
de van aki majd ír, és lesz, aki zenél,és van aki majd bátran és okosan él.
Ami fontos az, hogy úgy legyen, az, hogy mindenki más milyen,
a zene is csak ettől igaz, s a dal csak így lesz szép!

                   ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥ 

Lelkünk...
Lelkünk olykor néhány órára feloldódik a szépségben.
Ezek azok az órák, amikor valóban élünk...

                  ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥

Az indián mélységesen hisz a csendben, amely az ő szemében tökéletes egyensúly jele.

A csend számára a test és a lélek abszolút egyensúlyi állapotát mutatja. Az az ember,

aki belső nyugalmát minden körülmények között megőrzi, akit a létezés viharai nem 

ingatnak meg, olyan, mint a fa, melynek egyetlen levele sem rezdül, vagy a fénylő tó,

melynek tükrét egyetlen hullám se fodrozza...

Ha azt kérdezed: "Miért jó a csend? Mire szolgál?" 

"A csendből fakad az önuralom, a valódi bátorság, a türelem, a méltóság és a tisztelet.
A csend a jellem alapköve."
                  ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥
"Ha süt a nap, hagyd ott a házat, táncolj át a réten, 
vagy ülj le a patak mellett, és élvezd, hogy létezel.
A víz csobogása  felkapja félelmeidet s a végtelen tengerig sodorja."
                 ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥
"A virágok csak akkor láthatók igazán, ha egyedül vagyok.
Figyelmem ekkor csak feléjük fordul, jelenlétük ekkor a legelevenebb." 

                   ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥
"Legnagyobb élményeink a legcsendesebb pillanatokban születnek."
                   ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥
"A természet nap nap után elénk varázsolja a végtelen szépséget, csak észre kell vennünk..." 
                  ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥
 "Ne hagyd, hogy semmiségek megzavarják lelked nyugalmát...
Az élet túlságosan értékes ahhoz, hogy mellékes és avulékony
dolgoknak szenteljük... Sose foglalkozz olyasmivel, 
aminek nincs igazi jelentősége!"
                 ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥
"Maradj teljes csendben. Ne szólj semmit,
helyette nyisd meg elmédet...
fogadd szívedbe a mélységes békét,
mely az őrült világ kusza gondolatain,
nyugtalan képein és hangzavarán túl vár rád."
                ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥

Engedd, hogy ne csináljak semmit,
amikor nincs semmi dolgom,
hadd időzzem oly zavartalan
a béke mélységeiben,
ahogy az este időz a tengerparton,
amikor csendes a víz." 
               ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥           

"Csend van,
Most nem szólhat senki sem
Csend van - 
Most téged hallgatlak
A magány végtelen,
De Te most itt vagy velem
Szemem nem láthat
Kezem nem érinthet,
Mégis érezhetlek,
Mert már bennem létezel..." 
              ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥

Mikor természetben messze a fejem fölött megpillantottam a táncoló napsugarakat, 

az őszi pompában tündöklő fákat, a tükörsima folyót, amelynek vizét a hattyúk 

vándorlásakor egy-egy hullám tört meg. 

Kezdtem feledni a velem történt délelőtti eseményeket. 

Az átszűrődő sugarakban gyémántszikrákat láttam kavarogni. 

Mint minden délután a folyón élem életem. 
Fülemben halk zene szól, kicsiny hajómmal szeltem a víz hullámait, és időnként rápillantottam a kacsák egy sorban való vonulására. 

Időnként a hattyúk vándorlása vonta el figyelmemet. 

Visszafelé a nap már lemenőben volt, de még sugarai rávilágított a folyóra és vakítóan tükröződött vissza.Csodálatos érzés volt. Felszabadult mozdulataim feledtették a lelki és testi fájdalmaimat. 

Mosolyogtam a fákra, a madarakra és éreztem, hogy ők is visszamosolyognak. 

Egyetlen egy érzés kavargott bennem.  A Te hiányod….

             ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥

Amikor a játékban, a művészetben, a szerelemben átéljük az 
eksztázis pillanatait, nem gondoljuk, hogy mindez esetleges volna,
hanem úgy éreznénk, az élet valódi izére találtunk rá.
Az eksztázist ideaként, célként is felfoghatjuk, de elérésére
mindennapjaink során is törekedhetünk. Minden teremtett
lény elidegeníthetetlen joga, hogy tiszta szívvel és őszinte lélekkel 
örüljön saját testének, hogy részesedjen az élet teremtő energiáiból,
és átélje a létezés csodáját, túláradó örömét.
A gyerekek még ismerik ezt az érzést. Olyan ajándék ez, amelyből
minden embernek ki kellene vennie a részét.
               ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥
Megtanultam, hogy nagyon szerény célokat tűzzek magam elé,
hogy ne várjak sokat se másoktól, se önmagamtól:
tiszta levegőt, zöld füvet, napfényt, vidámságot, szerelmet,
boldog embereket, ragyogó szemű gyerekeket,  
menedéket a hatalmaskodók elől, hasznos munkát, 
amely megfelel képességeimnek, egy nyugodt zugot,
ahol békére lelek.  
               ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥

Örömömet lelem nemcsak az élet nagy dolgaiban, de a kicsikben is:

a virágban, a dalban, a pillangóban, amely a kezemre száll.

A kis dolgokkal is megelégedni annyit jelent:

az elegánst keresd, ne a luxust,

a tökéleteset, ne a divatosat;

értékes légy, ne elfogadható,

érzelmekben gazdag, ne vagyonos;

tanulj keményen, gondolkodj csendben,

beszélj gyengéden, cselekedj őszintén;

tiszta szívvel hallgasd a csillagokat és a madarakat,

a gyermekeket és a bölcseket;

viselj el mindent vidáman, tégy mindent bátran.

               ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥

Minden, de minden: hatalmas égbolt, a ragyogó Nap, a tündöklő Hold,
a szikrázó csillagok, a suhanó felhők, a fénylő sziklák, a végtelenbe
ringó erdők és mezők, az égig érő fák, valamennyi pompázó virág,
a tengerek, a folyók, a hegyi patakok és csermelyek, s az összes ember 
érted született, ahogy te is miattuk jöttél a földre. 
               ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥

Az idegen egy angyal volt, akit még akkor küldött az Úr mikor szükségem volt rá. És úgy vélem, hogy az sem véletlen, hogy éppen akkor jött és tanúja lehettem érkezésének. Azóta egyre gyakrabban láttam az idegent. Az idegen
már nem ugyanaz volt számomra, mint akit megismertem. Érzem, hogy törődik 
velem, de nem tudom viszonozni kedvességét, mert nem találom vele az összhangot.
Nem tudom, hogy mit szeretne. Szeretném ha Ő is boldog lenne, mosolyogna és 
nem lenne szomorú.
"Egy magányos éjszakán olyan az angyal dala, mint egy kedves barát hangja."  
             ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥
Mikor megismertelek sokszor éreztem, hogy ennek a kapcsolatnak nem szabad
létrejönni, de az idő múltával véleményem megváltozott. Az érzéseim egyre fokozódtak,
vágyódtam a szeretetre később a szerelmedre, de igazán soha sem értelek el.

Csodálatos érzéseken mentem keresztül, amelyet Neked köszönhetek. Az életem
során soha nem éreztem ilyen érzést....Ezt soha sem fogom elfelejteni.
Aztán volt egy szakítás, volt egy második.... és ki tudja még mennyi, de a remény
mindig meg volt bennem, hogy egyszer talán álmom teljesül. Az álom, amely olyan édes
volt, mint a méz... most szerte foszlott.
Számomra Te jelentetted a boldogságot, melletted igazán annak érezhettem magam, 
aki vagyok, még ha Te ebből nem is láttál semmit. Kedves voltál velem, törődtél velem, 
amit nagyon köszönök. Most mégis úgy érzem, hogy tényleg jobb, ha álmaimat hátra 
hagyva feladok mindent, mindent, ami eddig számomra sokat jelentett. 
Fáj a búcsúzás, mindenkinek jobb lesz így......

                
                ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥

"Hiába imádlak, hiába szeretlek,
más nézi tüzét ragyogó szemednek.
Elűzted az álmom, mert másé lett ajkad,
tiéd volt a szívem de te nem akartad.
Fáradt a lelkem, boldogtalan vagyok,
talán elfeledlek, talán belehalok."
                  ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥
"Most látom milyen gonosz az élet,
Megmutat, majd rögtön elvesz tőlem téged.
Ha csak rád gondolok, kigyúlnak a fények,
Sír a szem, a szív, és velük sír a lélek!"
                ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥
"Fájdalom az, amikor a szerelem ott van melletted, és te nem tudod neki bevallani
Fájdalom az, amikor tudod, hogy mit nem szabadna érezned, és mégsem tudsz ellene semmit sem tenni
Fájdalom az, amikor szenvedni látod azt, akiért mindent megtennél
Fájdalom az, amikor csendben maradsz, pedig kiáltanál..."
                ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥
"hiányzik a csókod amikor ajkad ajkamhoz ért.
hiányzik az érintésed mikor kezed kezemhez ért.
hiányzik a tekinteted mikor rám néztél és elpirultam
hiányzik minden veled töltött percem…”
                ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥

"Nem az a legnagyobb próbatétel, hogy kitarts valaki mellett egy életen át, 

ha nem ha valakit nagyon szeretsz el tudd felejteni!"
               ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥

A sötétség nyugodt pillanataiban, 
vagy akár a mindennapok nyüzsgésében,
előfordul, hogy megérezzük egy
angyal társaságát. 
Élvezzük, hát jelenlétét, mert itt van közöttünk... 
               ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥

Mosollyal az arcomon ébredtem,  azt gondoltam, senki és semmi
nem zavarhatja meg lelkemet. Az érzés csodálatos volt mindaddig, míg értesítést nem kaptam.  A levél rövid, de minden benne volt, amit közölni lehetett. Egyszerű szavak, de mégis bántóak.
"Bántó minden szó, ha az szól...
Ki tudod, lelked apró rezdüléseiben,
Is a kínt felügyeli.
Füleli, mikor vagy sebezhető,
Mérges szavakat suttog, melyektől,
Könny tesz meg utat orcádon,
Lelked kíntól lángol.
Óh, oly fiatal vagy még!
S a kígyó csak kacag...
Lehunyod szemed...
Számodra nincs többé pirkadat.

               ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥
"A zenében egy jó van; ha üt, nem érzel fájdalmat..."

               ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥ 
Van álom, mely szebb, mint a többi. Van álom, mely többet tart, mint a többi. De a legszebb álmom ahhoz kötődik, aki most e sorokat éppen olvassa.
              ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥ 
Ülök a tóparton és nézem a vizet, várom a pillanatot, amikor újra látlak téged. Tudom, messze vagy, nem lehetsz itt velem, de olyan jó lenne, ha most itt lennél mellettem.
              ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥
Mint vándor hideg ősszel
Elhagynám ezt a földet,
Elszöknék a tél elől.
Elmennék, elvinném,
Amit szívemre tettél:
A hűség szép láncait.
Mint könnycsepp sivatagban,
Mely visszatért a porban
Így múlnék el nélküled.
Mint gyertya vad szélben,
Ahogy harcol a sötéttel
Így múlnék el nélküled.
Mikor jöttek gonosz évek,
És halkan körbe vettek,
Elrejtettél a sötétben.
Mint gyöngyöt a tenger
Megőrzi a néma mélyben,
Elrejtettél a sötétben.
               ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥
Ülök kedvenc fotelemben, a nap sugarai beragyognak a szobámba. Halk zene szól és a nyugalom vesz körül. Gondolataim a fellegekben járnak. Tegnap nála jártam, terveztünk, létrehoztunk, cselekedtünk és boldog voltam. Hogy Ő boldog volt? Nem tudom. Sokszor csak a szemei árulnak el érzéseket, illetve ha érzéseit megosztja velem. Tudja, hogy amit teszek boldoggá tesz. Mellette megtaláltam azt, amit talán egész életemben kerestem, mindig a jót szolgálni. Kihívásokat találni, célokat elérni, tenni azért, hogy más is jobban érezze magát, ebben a rohanó és nyomorúságos világban. Eddig is voltak ilyen tettek és célok, de azok kicsik voltak. Ez sokkal nagyobb. 
               ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥

Homokba rajzoltam egy szót,
egy érzést mi szívemből szólt.
De vihar támadt, elfújta a szél,
az érzés azonban örökké él.

Fa törzsébe véstem a neved,
hogy tudd ki az ki igazán szeret.
Ám egy vihar kidöntötte a fánk,
így már csak én emlékszem miránk.

Szobrot állíttattam, köbe vésettem a neved,
alá az enyém s azt örökké szeret.
De az idő múlása elmossa a szavakat,
ám az érzés örökké megmarad.

               ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥

Hosszú idő után a tömegben megpillantottalak...Tekintetünk találkozott és a szádról olvastam...  "SZERETLEK, BESZÉLJÜNK". Eltelt egy-két óra mire egymást megtaláltuk a tömegben.

Összeölelkeztünk. Az ölelésben minden benne volt, a SZERETET, a SZERELEM, és a RAGASZKODÁS együttesen. Sírtam, de ezek nem a bánat könnyei voltak, hanem az örömé. Kezeddel letörölted a könnyeimet és mosolyogtál. Beszélgettünk, hisz ennyi év után volt miről beszélgetni. Mindketten éreztük, hogy az idő, a távolság nekünk dolgozott. Nem a harag maradt éveken át bennünk, hanem a szeretet amely, most össze is hozott minket. A beszélgetés közben időnként megfogtad a kezem, megsimogattad az arcomat. Többször átöleltél és megcsókoltál, így búcsúztunk, de mindig volt még mit mondani egymásnak, és éreztük, hogy egyikőnk sem akarja elengedni a másikat. 

Hozzám hajolt és súgta a fülembe: - a barátok titkon figyelnek minket. 

- Menjünk el, hagyjuk itt Őket, hogy kettesben lehessünk. 

Mosolyogtam rá és megsimogattam az arcát. Csak ennyit tudtam neki hirtelen mondani: - tudod nagyon jól, hogy ezt nem tehetjük meg, mert nem akarunk másnak fájdalmat okozni.

És abban a pillanatban az a gondolat kerített hatalmába, hogy "az a legszebb pillanat, amelyben most élsz". A szívem hevesebben dobogott, hisz én is ugyanúgy akartam, hogy kettesben lehessünk. Mind a ketten tudtuk, hogy annak idején nem volt ez olyan nagy szerelem, de a szeretet azzá alakította az évek alatt. Boldogok voltunk ezalatt a pár óra alatt. Elbúcsúztunk, de még megkérdezted:  Mikor látlak újra? Látlak valaha még? Őszintén örülök, hogy találkoztunk. Mosolyogtam és ennyit mondtam. Mindig láthatjuk egymást amikor csak akarjuk. A lelkünk mindig össze ér ezt Te is nagyon jól tudod. A kezedet fogom és Te is az enyémet és a szeretet mindig velünk van. Még a távolból vissza, vissza néztél és nem láthattad, ahogy a könnycseppem végig gördül arcomon....

Utóirat: Felidézem e sorokat, még most is rád gondolok, pedig már messzi távol vagy. A könnyeimmel ugyanúgy küszködöm, de hiszem, hogy valaha még egyszer összehoz a sors...ezért nem fáj....

                   ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥

Egymással, egymásért élünk...
Örökkévalóságot remélünk.
...és ha a világ mégis összeomlik
Bűnös teste haldoklik, vonaglik
Ha csak egy napig élhettem veled
egy napig szerethettelek téged
Nem fog a szívünk fájni érte...
Egymás karjában suttogjuk
Megérte!!! 

              ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥ 

A hangod hallottam, amely úgy csengett, mint annak idején, mikor ifjúságunk éveit éltük. Hosszasan beszélgettünk. Gyorsan teltek a percek és az órák. Mind a ketten boldogok voltunk. Felidézted a múltat, és nem tudtam, melletted szóhoz jutni. Eszembe juttattad a régi szép időket, mikor ketten együtt kéz a kézben álmodoztunk. Amikor először beszélgettünk a parton, aztán hosszasan néztük egymást, átöleltél és szenvedélyesen megcsókoltál. Előttem van minden mozdulatod és közben most is a hangodat hallom. Csodálatos érzést nyújtottál nekem, melyet köszönök, hogy ismételten átélhettem. A hangod nem változott ennyi év után sem, ugyanaz a vidám és kedves. Az a két gyönyörű szempár, mely rám tekintett... Legutolsó képed van előttem, melyen arcod kicsit változott, de ennyi év után talán mindenkinek. Hangod azóta is cseng füleimben, melyet nem tudok feledni, - őszintén -  nem is akarok. Tisztán hallom minden szavadat, mellyel az egekbe repítettél. Ennyi év után is úgy érzem, hogy mind a kettőnknek fontos, hogy egymás számára létezzünk. Kértelek maradj csendben, hogy eltudjam mondani, mit érzek irántad. Nagyon hiányzol... de nem tudtam kimondani, mert hangod újra megszólalt. Kérdezted szeretlek-e, de mire válaszoltam volna, hogy SZERETLEK, addigra Te már csak annyit mondtál, IMÁDLAK, SZERETLEK és veled szeretnék lenni.  

Melletted nem tudtam szóhoz jutni, nem tudtam elmondani, hogy mit érzek irántad, pedig nekem is nagyon fontos lett volna, hogy tud ennyi év után is nagyon, nagyon SZERETLEK. Napról napra egyre jobban szeretlek és egyre jobban érzem hiányodat. Azóta megjelensz nappal a gondolataimban, megjelensz éjjel az álmaimban. Minden szó és minden érzés, amit most elmondhatnék..., de nem tudom, mert már nem hallom hangodat... 

Így ha olvasod pár soromat megtudhatod mennyi érzés van a szívemben és a lelkemben. 
Nehezen telnek a percek nélküled,
nehezen viselem, hogy nem vagy itt velem!
A percekből órák, az órákból évek,
s hiányod lassan egy örök élet..!      
       ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥
„Távol attól akit igazán szeretünk,

Távol, kinek hangjára rezzenünk!
Hiányod megszokni nem tudom soha tán
Hiányzol szívemnek, testemnek, lelkemnek
Mert lelkem igazán szeretet.
Hiányzik szemed gyönyörűséges ragyogása,
Hiányzik két szempár csillogó pillantása,
Hiányzik két kezed, mely kezemet fogja,
Hiányzik ajkad, mely nevemet mondja,
Hiányzik minden, minden ami Te voltál
Hiányzik szerelmed, hisz szívemhez szóltál!
Hiányod tudom, megszokni nem fogom,
Várom a percet, hogy átöleljen két karom....”
             ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥
Egy álom véget ért.....
És te voltál akiben feltétel nélkül megbízhattam..
Most pedig te vagy a legfájdalmasabb dolog az életemben

Sokáig elviseltem hiányodat,

sokáig álmodoztam, hogy ez mindig így marad...
Te voltál nekem a legfontosabb ember...
Te voltál az akivel a legboldogabb lehettem...
Veled együtt sírtam és nevettem nappal és éjjel...

Nappal rád gondoltam, éjjel veled álmodtam,
de Te néha kinevettél és szívemmel nem törődtél.
Azt mondod a szíved az enyém lett, de más a szó és más a tett!
Kicsi szívem annyi érzésen ment keresztül...
Megírom most Neked, hogy Téged nagyon szeret.....
Bárhova visz a sors, el nem feledlek....
Messze vagyok Tőled, nagyon távol...
de, ha szíved igazán szeret, megtalálsz bárhol...

Minden nap az égre nézek és a hullócsillagok záporában könnycseppek gördülnek végig az arcomon…
tudom, hogy könnyeim nem láthatod...de  sóhajomat mindig hallhatod...
Téged szeretnélek mindig, csakis téged, mert mindig hozzád ragaszkodom....
Könnyes a szemem, ennyi volt a csoda, de nem tudlak feledni többé soha. Ég Veled!
                 ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥
Az éjszaka fényében úsztam és olyan volt, mint egy álom. A lelkemet széppé varázsoltad, szárnyaltam veled,
és ilyenkor az idő is nagyon gyorsan repült. Kéz a kézben a föld felett lebegtünk. Nem létezett számunkra senki, csak mi ketten. Minden olyan nyugodt és csendes volt, csak egymás hangját hallottuk az éjszakában. A Hold is nekünk szórta fényét és a csillagok is nekünk ragyogtak. A vágy varázsa magadhoz ölelt. Ölelésedben benne volt a legnagyobb szenvedély. Átfutott testemen a tűz, amelyet Te tápláltál olyan hevesen. A lelkemet átvarázsoltad és csókjaiddal megédesítetted.
Minden vágy és szenvedély viharában elfeledkeztünk mindenről.

"S már elfúj a szél minden bajt.
Így most jó, erre már nincs szó.
Nézz csak rám, csak nézz, csak nézz!
Elárul egy pillantás, oh, tudom jól, nekem szánt az ég!
Rád vártam rég.
Két szív. Egymásra lel két szív.
Teremtő csodát hív.
Már érzem. Érzem, ha így ölelsz még.
Miénk a mindenség..."
                   ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥

Jut még eszembe az a pillanat, amikor először megcsókoltalak. Mikor két kezeddel arcomat betemetvén szorítottál magadhoz. Szép csillagfényben tündökölt az ég, olyan szép este volt, amilyen nem volt még. 

Néztem a szemed, fogtam a kezed, s a szívünk egymásért vert. Minden pillanat földöntúli boldogság, mely megmaradt nekem. Nem kétkedünk, nem fáj szívünk, mert érezzük, hogy lélekben egyek vagyunk. Nem kell már a szó, nem kell a dal, elég ha láthatlak.  Emléknek nem is elég az a pillanat,amikor először megcsókoltalak...
                ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥

Megbabonázva nézem a szempárt, a mélybarna, majdnem fekete szemeket, és érzek valamit, amit általában csak egyetlenegyszer érez az ember az életben, már akinek egyáltalán megadatik... érzem, hogy elkap, magával sodor egy erő, amelynek nem is próbálok ellenállni, mert a csontjaimban, a sejtjeimben tudom, hogy minden ellenállás hiábavaló, elkap, magával sodor és a világmindenség legtetejére repít, a...honnan ellátok a legtávolabbi égitestekig és még azokon túl, ahonnan belelátok a föld gyomrába, ahonnan lelátok az óceán fenekéig... Sok ezer év örömét és fájdalmát látom azokban a szemekben, napkeltét és napnyugtát, holdat és csillagokat, mediterrán narancs- és olajfaligeteket, sivatagot és esőerdőt, szikrázó-tajtékzó hullámokat látok. Szeretnék elmerülni azokban a hullámokban, és örökre köztük maradni.

                 ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥

Mikor először megpillantottam tudtam, hogy az a szempár teljesen megigézett. Ő nem volt más számomra abban a pillanatban, mint egy kedves hang, egy barátságos arc, egy barát, de a  következő pillanatban már éreztem, hogy mégis valami sugárzik belőle, ami engem megfogott. Beszélgettünk, és napról napra éreztem a hiányát, éreztem, hogy várok rá. Nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy ne pillantsam meg, csak egy percre, aztán már azt kívántam, hogy egy órára, és már ez sem volt elég, minden nap, minden percben vele szerettem volna lenni. Önző vagyok gondoltam, próbáltam lebeszélni magam az érzésekről, de már nem tudtam, a szívem őrülten kalapált és nem hagyta, hogy ellökjem magamtól. A szívem diktált és még mielőtt megpillantottam volna, már éreztem, hogy szívem hevesebben dobogott. Azóta is ezt az érzést élem át minden nap. A szívem dobbanásából tudom mikor felém tart, mikor megpillant, és én nem tudok neki ellent állni. Szív, amelyet nem tudok féken tartani, sodor a szerelem szárnyán és az egekig emel, hogy ott együtt a fényáradatban lebegjek vele. Mennyei érzés fog el mindig mikor vele vagyok. Végre szabad és boldog lehetek mellette. Nem kell az érzéseimet magamba fojtani, titkolni. Nem nevet ki, ha azt mondom neki, hogy szeretem. Megéltem pár évet, voltam már szerelmes is, de még ezt az érzést soha sem éreztem. Ahogy teltek a napok egyre jobban éreztük egymást. Minden szó, minden gondolat, mely elhagyja ajkamat tiszta szívemből érzem, érzem, mert a szívem ezt diktálja. Ő több mint egy szerelem. Ő lelkem, melynek húrjai együtt csengenek az Ő lelkével, Ő nekem a fény, mely beragyogja szívemet, Ő nekem az erő, mely a hétköznapi gondokon átsegít. Bármikor felhívom kedves hozzám,  - mindegy milyen időpontban - megvigasztal, megmosolyogtat és akkor érzem, hogy Ő teljesen más, mint amiben én eddig éltem előző éveimben. Láttuk már egymást, de személyesen nem találkoztunk,  mégis úgy érzem, mintha ezer éve ismernénk egymást. Szavakat nem találok arra az érzésre, amikor együtt vagyunk, a boldogság szó  ide kevés. Ennél sokkal többet jelent. Mindig várom azt a pillanatot, mikor rám köszön, vagy mikor rá köszönhetek. Beszélgetések, amelyek órákig tartanak, de Te csak azt érzed, hogy ez egy néhány perc volt. Amikor érzed, hogy ez az érzés felér egy adag droggal  - bár soha nem próbáltam a drogot -  repülni tudnál most vele. Vagy amikor azt érzed, hogy kiállnál egy helyre, ahol torkod szakadtából ordítani tudnád a nevét. Mikor szabadjára engedjük a képzeletet és szárnyalunk vele, és az ereidben érzed a lüktetést. Aztán átlebeg, elillan és én csak várok. Várom, hogy újra vissza jöjjön, mert búcsú nélkül sosem megy el. És amikor elérkezik a búcsú,  - amikor szinte azt mondod neki,  hova sietsz, hisz most jöttél - az mindig nehéz, és amitől oly gyönyörű, hogy érzed, nem tudjuk egy "SZIA" köszönéssel elengedni a másikat. De most megtörjük ezt az álmot, és az álomból a valóságba fog repíteni minket. A valóság ennél is csodálatosabb lehet, ha a tündérek táncával együtt a két lélek eggyé válik.
♥♥♥♥♥♥
Azon a napon teljes izgalomban készülődtem a találkozásra. Még egy utolsó telefon mielőtt útra indultam. Éreztem a hangján, hogy Ő is izgatott, várja a találkozásunkat. A hosszú úton folyton a gondolataimban volt, de kérdések nem voltak bennem, hisz láttuk egymást, csak személyesen nem találkoztunk. Aztán az út végén az ajtó túloldalán megpillantottam, Ő boldogan integetett, hogy észre vegyem. Mosolyogtam rá az ajtó túloldaláról.


"Mikor megpillantottalak ott, ahol soha nem gondoltuk, hogy találkozni fogunk...
Mikor úgy öleltük egymást, mintha ezer éve ismernénk egymást...
A csókban, az ölelésben minden érzés benne volt...
Boldogságunk határtalan volt... könnyeket csalt szemembe... 
Nem törődtünk a nagyvilággal csak egymás számára léteztünk."


Boldogok voltunk, és utunkat így folytattuk tovább...


Éreztem szíved heves dobbanását,
Láttam két szép barna szemed, csillogását,
Fogtam két kezedet,
Ittam a gondolataidat,
Néztem a mosolyodat,
Hallottam mikor oda súgtad : Gondoltad volna...
Számomra nem létezett semmi, és senki, csak Te!

Kezed érintésétől,  testemet átjárta a melegség, mint mikor a nyár nap sugarai felhevítik a földet. Csókod mikor hozzám ért, megízleltem annak édes  izét, melyet a mai napig érzek. Szorosan öleltél magadhoz...úgy éreztem, mint akit soha nem akarsz elengedni. Az ölelésedbe benne voltak szebbnél szebb gondolatok..."itt vagy velem", "nem eresztlek el soha", "kérlek maradj mindig velem" és amikor szorítottál éreztem a félelmet is. Minden egyes pillanatban, mikor a szemedbe néztem, a csillagokat láttam benne, melyek nekem ragyogtak. Boldogan emlékszem vissza azokra a percekre...szívünkben éreztük a szerelem lángoló tüze égett. A boldogságnak senki nem szabod határt, úsztunk benne szabadon és boldogan. 

 Minden perc, amelyet akkor veled töltöttem számomra egy örökké valóságot jelentett...

 Álmaimban visszatérnek azok a percek...
amikor először fogtad a kezem,
amikor először csókoltál meg,
amikor először öleltél át,
amikor először dobogott együtt a szívünk,
amikor fülembe súgtad, hogy SZERETLEK...
Számunkra megszűnt az élet létezni,
mert csak egymás számára léteztünk. 

             ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥
Rövid beszélgetés veled és felgyorsulnak az események. Bolondozom veled, hogy megyek hozzád, és egy váratlan pillanatban azt mondod "GYERE". Visszakérdezek. A válasz megint csak az "GYERE". Mindig mondtam neked, nem ígérek semmit, mert azt könnyű betartani, de ha mégis eltudnám intézni nálad vagyok.
 Másnap útnak indultam és Te ugyanakkor, ugyanazon a helyen és ugyanolyan szeretettel vártál engem. Az ölelésedben, a csókjaidban benne volt minden "jó újra látni" és boldogság ami sugárzott arcodon. Nem akartalak elengedni, de eszembe jutott egy gondolat...
"Mondd milyen világ az ahol az érzéseimet mások elől el kell titkolnom...
Mondd milyen világ az ahol a szerelem csak a négy fal között létezik..."
 Abban a percben már meséltél is. Csak hallgattalak és ha kérdeztél röviden válaszoltam. Hagytam, hogy
mesélj, mert olyan jó volt közelről hallani a hangod, fogni a kezed és időnként mélyen a szemedbe nézni.
Aztán a másik pillanatban már szinte a két szív egyben dobogott. Minden pillanatát élveztük, én nem engedtelek téged és Te sem engedtél el engem pedig még elterveztük, hogy tovább megyünk, miután a csomagokat leraktuk. Tovább mentünk...
Vannak pillanatok mikor nem tudsz uralkodni a szívnek. Vannak pillanatok mikor annyira hiányzott a közelsége, hogy  szinte fájt.
Felejthetetlen napok következtek megint. Gyönyörű idő volt, nagyon sokat sétáltunk, beszélgettünk. Most is mint mindig nagyon jól éreztük magunkat. Megtudtam rólad egy két dolgot, bár ez nem egyszerű volt kiszedni belőled, de addig beszéltem a lelkedre, hogy legféltettebb titkodat osztottad meg velem. Láttam rajtad, hogy nagyon nehéz volt kimondanod. A szemedből és az arcodról olvastam le mit éreztél akkor abban a percben. Milyen sebeket téptem fel azzal, hogy azt kértem mesélj a régi időkről. Hidd el nem akartam, de éreztem, hogy így talán egy kicsit megkönnyebbülsz és még jobban közeledünk egymáshoz, többet tudunk meg a másikról.
"Mindenki életében lehet olyan pillanat amikor a legváratlanabb helyzetben is megbotlik, de Te attól még ugyan olyan ember vagy a számomra...de úgyis tudod, hogy én mit gondolok.
Csak annyit tudtam neked mondani, most már nem a múlttal kell törődni, hanem előre kell nézni és tudni kell talpra állni. De ez csak akkor tudod megcsinálni, ha Te is akarod."

Az utolsó estén érezhető volt mind a kettőnkön, hogy feszültebbek vagyunk, mert megint el kell búcsúznunk. Talán egy kicsit össze is szólalkoztunk, ami egy kicsit bántott és sajnos az utazás napján sem változott a hangulatod. Még egy utolsó kávé, és tea együtt.
Megint elérkezett a búcsúzás, megint csak a könnyek, és az ölelés, melyből nem tudsz kiszakadni. Akkor abban a pillanatban megint úgy érzed, hogy belehalsz, mert annyira fáj a búcsúzás. Én a korlát egyik felén integetek, Te a másik felén és közben úgy érzem, hogy ordítani tudnék. Peregnek a percek és téged már nem látlak sehol. Elindultam...
             ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥
Álltam a folyó partján és néztem a folyó tükörsima vizét, amikor is gondolataim nálad jártak. Bámultam a folyót és az arcodat láttam benne. A nap már lemenőben volt, mikor halk szavaid eszembe jutottak. 
- Szeretsz Te engem?
- Buta kérdés gondoltam és pillanatra tekintetem kővé meredt.
- Nem érzed, hogy szeretlek?
Egy percre könnybe lábadt szemem, letöröltem a könnycseppet és tovább folytattam gondolataimat.
Milyen szerelem az mikor a másik nem érzi, hogy szeretik?
Érzi, hogy szeretem, miért tesz fel ilyen buta kérdést.
Nem érzi, hogy minden gondolatom csak Ő...
Nem érzi, hogy minden egyes percben csak vele szeretnék lenni...
Nem érzi, hogy olyan dolgokat teszek, amelyen még magam is elcsodálkozom...
Nem érzi, hogy egymással jól érezzük magunkat...
Nem érzi, hogy minden olyan szép és könnyű...
Közben a lemenő nap még utoljára arcomba világít, de már nem lát mást csak annyit, hogy könnyeim végig folynak arcomon.
Hidd el én nem akarom, de ez csak azért van mert nagyon hiányzol.

             ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥
 Vannak még meglepetések, vannak még csodák!!!!!!!!
NŐNAP van, de virág helyett a hangodat kaptam. Ragyogott a lelkem.
Egy közös ismerőstől kaptam meg a számodat. Tegnap elmaradt, hogy felhívjalak, de ma megkísérlem. 
Az első próbálkozások nem jönnek össze.
Aztán hívom a mobilodat. Kicseng - a szívem vadul kalapál - és a túlsó végén megszólalsz.
Bemutatkozom, hogy ki is vagyok és abban a pillanatban, hallom a hangodat.
Te: - Kezét csókolom kedves ....
Te: - A meglepetéstől nem tudok szólni kedves ...
Te: - Drága egyetlen ...
Te: - Ugye nem álmodom?
Amíg Te kedvesen bókolsz, addig magam elé képzelem arcodat, melyet 25 éve nem láttam - két percre a temetésen futottunk össze - de még mindig az a kék szem és az a kedves arc van előttem.
Továbbra is folytatod bókjaidat, ami tényleg nagyon jól esett, hisz 25 év eltelt, de az érzés az megmaradt.
Aztán megtöröm a bókolásodat és elmondom neked, hogy miért is kerestelek meg.
Egy olyan tárgyat kérek tőled, amit boltban nem lehet megvásárolni és csak Te tudod nekem elkészíteni, hisz sok-sok évvel ezelőtt is Te készítetted el nekem. Sok éven keresztül használtam, de a búcsú pillanatában meg kellett válnom tőle. És újra jöttek a bókok...
Te: - Drága ....neked bármit, másnak nem de neked még ezt is.
Te: - Kedves .... Te bármit kérhetsz tőlem és hidd el nem tudsz olyat kérni, amit én
        nem tudnék neked teljesíteni.
Én: - Drága vagy kedves..... nagyon köszönöm Neked, bíztam benne, hogy nem fogsz nekem nemet mondani.
        Köszönöm neked előre is.
Abban maradtunk, hogy következő héten keressük egymást, illetve Én kereslek és megbeszélünk egy időpontot.
Aztán beszéltünk mindenről és még az sem zavart minket, hogy már több mint egy órája beszélünk.
Közben kérdések hangzanak el, de mondtam Neked, hogy nem akarok panaszkodni.
Tudtam, hogy nem fogod kihagyni a régi szép emlékeket. Mikor a 17 éves voltam, a műhelyben
összeadtak minket a barátok - ugyan egy percet nem jártunk együtt - de éreztem mindig,
hogy titkon a lelked mélyén, a szívedbe véstél. Ekkor megjelennek a képek a múltból és a képzeletbeli film pereg előttem.
Lejátszódnak az események, a mozdulatok, és megannyi kedves ember arca, köztük a Tiéd is.
Emlékszem mikor minden összeomlott bennem, Te voltál az aki a folyóparton ülve órákon keresztül
megvigasztaltál és lelket öntöttél belém.
Nem volt olyan nap, hogy ne mentem volna be hozzád és ne beszéltünk volna egymással.
Mindig volt mit mondanunk egymásnak, mindig bókoltál már akkor is, mindig nevettünk.
Ha nem láttál huzamosabb ideig, már kerestél a parton.
Még beszélünk az élet dolgairól és szép lassan elbúcsúzunk egymástól, annak reményében, hogy
keresni foglak.
             ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥
  Mikor megpillantottalak, ugyanazok az érzések kavarogtak bennem, mint mikor először  találkoztunk.  Átöleltelek és két puszival üdvözöltelek, pedig tudd, hogy a nyakadba ugrottam volna, de mind a ketten tudjuk, hogy ez itt nem lehetséges. Nagyon nehéz volt megállni, hogy ott helyben az ajkadra ne szórjam csókjaimat, hogy ne szorítsalak úgy magamhoz, hogy a két test eggyé váljon. Lelkünk egy volt, mert éreztem rajtad, hogy Te is ezt szeretted volna.
Aztán később mindent érzés a helyére került. A két test eggyé vált és lelkünk teljesen összefonódott. Az ajkam az ajkaddal összeért és önfeledten szerettük egymást. Nem törődtünk semmivel. Nem voltak zavaró körülmények, amelyek megzavarták volna szerelmünk lángját, mely olyan hatalmas lánggal lobogott, hogy egy város lángba borult volna.
Minden érzést, melyet tőled kapok, olyan érzéseket vált ki belőlem, hogy mikor nem vagy velem ezekből az érzésekből táplálom magam nap mint nap.  Magamba szívom azokat az energiákat, melyeket a nélküled eltöltött napokon fel tudok használni. Mikor a hiányod már nagyobb mint a szerelem, akkor tudom ezeket az energiákat felhasználni. Így átvészelem a nehéz időszakokat, amíg újra nem találkozom veled. 
             ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥
Már semmit sem tehetek érted, szíved olyan kemény, hogy az a csepp szeretet is elmúlt belőle, ami még a múltból maradt. Senkire nem figyelsz az elmúlt hónapokban sem. Döbbenetes, hogy el kellett idáig jutni, hogy valójában megmutasd ki is vagy... Tíz évem csak azzal ment el, hogy kérdések fogalmazódtak bennem meg, melyekre a mai napig keresem a választ...de ma már ez nem lényeges. 
Viszont az, hogy olyan ember mellett éltem idáig, aki még a saját gyerekemtől sem véd meg...ez amit már lelkileg nem tudok tőled elviselni és nem is akarok. Bele sem merek abba gondolni, hogy ha egy idegen támadt volna rám, akkor Te mit csináltál volna. 
Két dolgot szeretnék:  nagyon gyorsan megegyezni...mert úgy gondolom, hogy ez az állapot senkinek sem jó, s a jogtalan játékaidat, amivel letaposod a másikat. 
Soha nem gyűlöltem  jobban, mint mikor egy férfi leakar igázni valakit. Aki csak szóval is megbántja a másikat, mert Ő úgy gondolja, hogy Ő az erősebb. 
S ha csak arra gondolok, hogy mindig csak adtam, cserébe egy köszönöm, egy légy szíves, egy bocsánat sem hangzott el...ezt sajnos már nem tudom tolerálni.
Nagy dolgot nem vártam tőled, hisz ismertelek, de azt mindenképpen elvártam volna, hogy a   saját gyermekemtől megvédj, ha már én ezt nem tudom. Nem haragszom, távol álljon tőlem a harag, csak vannak olyan dolgok, melyek ráébresztettek, hogy valójában milyen érő lélek vagy Te. 
Sokszor cseng édesanyám szavai: "aki az édesanyját nem tiszteli, az a feleségét sem fogja"  és ez sajnos így is van, ez nálad az életben is megmutatkozik. Ahogy viszonyulsz az édesanyád felé és a testvéreid felé.

Most itt ülök egymagam mélyen a zene világába és csak arra gondolok, hogy ezután már a saját jövőmet építsem, s remélem egy szebbet, egy boldogabbat, ahol soha nem kell eltitkolnom az érzéseimet, - mert neked én mindig egy lelkizős maradok - ahol nem kell majd elengednem a   a párom kezét, mert még valaki meglát. Megtanultam, hogy ha valaki nyújtja a kezét, annak meg kell fogni és nem eltaszítani.
Ha rád mosolyognak, akkor vissza is tudj mosolyogni, s ha kérdeznek tőled, arra válaszolni is kell (cinizmus kizárva) és ha segítséget (civil életről beszélek) kell nyújtani, akkor ne fordulj el. S ha éppen verset írok, akkor ne gúnyoljanak ki.

             ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥
Kell, hogy érezd minden pillantásomat,
Kell, hogy érezd a simogató kezeimet,
Kell, hogy mosolyogj minden nap Velem,
Kell, hogy érezd, végleg itt vagy a szívemben.
            ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥
Csak csendben ülök melletted, s válladra hajtom a fejem,
oly megnyugtató érzés... tudom, hogy létezel.
Szavaid a végtelenségbe repítenek, 
ahol együtt élhetjük át a végtelen szerelmet. 
            ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥
Mikor megérinted a lelkemet,
szívem dobbanásából tudhatod én is "SZERETLEK"
Oly öröm Nekem mikor látlak téged,
s csendes mosollyal hozzád lépek. 

Csak érezned kell mikor mögötted állok,
mikor két kezemmel átfonom a lelked.
Csak érints meg szavaiddal, csak suttogj Nekem,
Csak szeress úgy mintha egy gyöngyszem lennék...
A Te csillogó gyöngyszemed. 
           ♥♥♥♥♥♥ Ƹ̴Ӂ̴Ʒ♥♥♥♥♥♥