Egy barátunk emlékére

Kegyetlen az élet.. el vett Téged tőlünk
De örökké meg fog őrizni a picike szívünk
Hirtelen történt minden.. ez felfoghatatlan
Elmentél.. Ott vagy már a mennyországban
Nem térsz vissza.. itt hagytál minket örökre
Nehéz elhinnünk.. S ha ránézünk egy képre
A bánat könnycseppje csordul le végig az arcunkon
Fájdalmas érzés..mindenkinek, hiányozni fogsz nagyon
Kedves ember voltál.. példakép.. s oly fiatalon mentél el
Pedig telis- tele voltál szeretettel, barátsággal és élettel
Búcsúzunk-e verssel Tőled... Örökké itt maradsz velünk
Mert míg valaki szeretve van él! S mi sosem feledünk!

Tünemény

Mikor először tűnt elém, drága volt, mint egy tünemény, 
kit azért küldött életem, hogy egy perc dísze ő legyen. 
Szeme mint alkony csillaga; s az alkony hozzá a haja: 
csak ennyi benne az, ami nem májusi és hajnali. Vidám kép, édes könnyűség: meglep, megállít és kísért.