Egy barátunk emlékére

Kegyetlen az élet.. el vett Téged tőlünk
De örökké meg fog őrizni a picike szívünk
Hirtelen történt minden.. ez felfoghatatlan
Elmentél.. Ott vagy már a mennyországban
Nem térsz vissza.. itt hagytál minket örökre
Nehéz elhinnünk.. S ha ránézünk egy képre
A bánat könnycseppje csordul le végig az arcunkon
Fájdalmas érzés..mindenkinek, hiányozni fogsz nagyon
Kedves ember voltál.. példakép.. s oly fiatalon mentél el
Pedig telis- tele voltál szeretettel, barátsággal és élettel
Búcsúzunk-e verssel Tőled... Örökké itt maradsz velünk
Mert míg valaki szeretve van él! S mi sosem feledünk!

Tünemény

Mikor először tűnt elém, drága volt, mint egy tünemény, 
kit azért küldött életem, hogy egy perc dísze ő legyen. 
Szeme mint alkony csillaga; s az alkony hozzá a haja: 
csak ennyi benne az, ami nem májusi és hajnali. Vidám kép, édes könnyűség: meglep, megállít és kísért.

Nem akartam....

Nem akartam beléd szeretni, és nem hiszem, hogy Te is akartad volna,
De amikor találkoztunk, mindketten éreztük, hogy nem tudunk tenni semmit az ellen, ami velünk történik.
Egymásba szerettünk, minden különbözőségünk ellenére, és ezzel
valami ritka és gyönyörű jött létre.
Az én számomra az ilyen szerelem egyszer adatik meg
életben, ezért végződött minden pillanata egyformán az
emlékezetembe, s ezért nem feledem soha egyetlen
másodpercét sem....

Igy maradjak meg neked...

Ha mosolyt hozok a könnyek helyett,

így  maradjak meg neked.

Ha csillogóra váltom a szemedet,

így  maradjak meg neked.

Ha kezed kezembe megremeg,

így  maradjak meg neked.

Ha én melletted állok félve meg,

így  maradjak meg neked.

Ha szeretnék egy félni veled

így maradjak meg neked.

Ha vagyok én neked a szeretet,

így  maradjak meg neked.

Ha velem a szép még szebbé lehet,

így maradjak meg neked.

Ha te szépnek látod a lelkemet,

így maradjak meg neked.

Ha vagyok az, aki más nem lehet,

így maradjak meg neked.